Egyszer volt Budan kutyavasar, de mar masodszorra volt Western History Association konferencia Fort Worthben (igaz, kb 25 ev kulonbseggel)...

Fort Worth allitolag mar a Nyugat, mig Dallas meg pont nem -- ugyanis a 100. hosszusagi fok pont valahol a ketto kozott huzodik, amely meridian altalaban a nyugat hatarakent szerepel, mivel nagyjabol ez a vonal valasztja el a sok esot a keves esotol. De Texas amugyis amolyan skizofren hely, Del is meg Nyugat is egyszerre, vagy egymas mellett, vagy egymas utan... vagy mi.

Tehat konferencia. Minden valamirevalo tortenesz szamara kotelezo, ugyanis aki szamit valamit is a Nyugat torteneszei kozul ilyenkor elobujik istenhatamogotti egyetemi bunkerjabol es csapot-papot hatrahagyva rohan a helyszinre. Mondanom sem kell, a magamfajta zoldfulu torteneszpalantanak nagyon izgalmas egy ilyen seregszemle, mar csak a konyvboritokon talalhato nevek es az arcok osszekapcsolasa vegett is jo jatek, amiben persze sokat segit a kis nevtabla amit mindenki buszken visel. No meg az sem rossz dolog, ha a magamfajta zoldfulu torteneszpalanta par orat gurcol a regisztracios asztalnal tiszta kedvessegbol, mert igy eszrevetlenul be lehet vesni a memoriaba az arcokat es nem kell kesobb folyton letekintgetni a nevtablakra beazonositas vegett. Tovabbi elonye az onkentes munkanak az a kis sarga sajtcedula amin "Annual Banquet" felirat tetszeleg, es amely a csekely 55 dollaros belepodij megfizetese nelkul is bejutast biztosit a bankettre, ahol nem mas mint Elmer Kelton mond beszedet.

Sherry Smith, az indian tortenelem nagyja, rogton kezebe vette karrierunk egyengeteset es sok nagy embernek bemutatott, nagyon kedves szavak kisereteben, en meg csak bamultam bamban Robert Utley, Virginia Scharff, James Brooks vagy Karl Jacoby arcaba, mit is mondjon az ember nagyon okosan ilyenkor. nagyjabol altalaban annyi lesz belole, hogy "oooo, tokjo a konyve, oooo most olvastam, oooo, khm, tokjo"... de ra se rantanak, kedvesen erdeklodnek a "szakteruletem" felol.

James Brooks kulon emlitest erdemel, a Captives and Cousins cimu nagyrabecsult konyv iroja teljes odaadassal hallgatta a keletnemet westerfilmekrol szolo elmelkedeseimet, majd meghivott az asztalukhoz a banketten. Na most ez nagyjabol olyan volt, hogy egy popularisabb peldaval eljek, mintha mondjuk az Oscar-dijatadason Robert de Niro, Paul Newman es George Lucas tarsasagaban ulne az ember. A.K.A. best seat in the house. Delirium tremens. Csoda, hogy egyaltalan emlekszem az amugy finom vacsorara... (mi mas, mint steak?)