Aranylaz es tojasfoci

Motto: Hogyan nezzunk ugy meccset, hogy nem latjuk...

Csoporttarsaim nem akartak elhinni, hogy mi ott Europaban elobb hallunk a californiai aranylazrol mint a 49ers nevre hallgato tojasfocicsapatrol... – a nyitottabbja persze rogton raerzett a tojasfoci nepszerusegenek drasztikus csokkenesere a csillagos-savostol tavolabb fekvo teruleteken...

Persze nehez elvonatkoztatni. Amit ugye itt oltari magabiztossaggal „football”-kent aposztrofalnak, azaz a vilag tobbi reszeben amerikai futball neven futo sportag, minden valamirevalo amerikai egyetemen a foistenseg szerepet tolti be... meg akkor is, ha a csapat evek ota keptelen merkozest nyerni, ha a felig telt 30 ezres stadionban tobb az ellenfel oklahomai cowboyok narancsba oltozott szurkoloja mint a hazai kek-piros, es ha az a bizonyos narancsos csapat 52-6-os vereseget mer fiainkra. Mert a tojasfoci az akkor is tojasfoci.

Es a korites: orakkal a kezdes elott mar megy a visszaszamlalo ora, es uvolt a zene a hangszorokbol – hadd szorakozzon az a nehany makacs szurkolo aki leperkalta a jegy arat hogy megint lathassa csapatat elhullani (miert is van deja vu erzesem??? masik sport, masik orszag...); elengedhetetlen a rezesbanda es a cheerleaderek (avagy pomponlanyok es -fiuk) – ha nem is tul hatekony a hangulatkeltes legalabb neha nem az elhibazott passzokon jar a nagyerdemu esze; a kabala – ez esetben egy igazi elo fekete poni, a Peruna, ketto darab humanoid idomarral (ki kell am erdemelni ezt a tisztseget), akik a felidok kezdetekor atrohannak vele a palyan a csapatok elott, de persze van jelmezbe oltozott ponikabala is kiegesziteskent; aztan ott a sok-sok „menedzser” es edzo (funkcioja nemelyiknek a teljes sotetsegbe veszett valamikor az idok kezdeten), akik fulhallgatostul-walkietalkiestul rohangalnak osszevissza mint pok a falon, termeszetesen mindig komoly es gondterhelt arcot vagva; a kozonseg, akik hozzaallasa mar-mar a magyar futballszurkolo cinizmusaval vetekszik, es akik igy megfogyva bar de torve is jot szemezgetnek a vandorarusok portekajabol (hot dog, nachos es hasonlo „fat free” csemegek), neha azert uvoltve egy nagyot abszolut hozzaertesrol tanuskodva; no es persze a lenyeg (?), a csapat, akik letszamban a szaztagu ciganyzenekarral, termetben pedig Godzillaval vetekszenek (legtobbje valltomes es sisak nelkul is kb 8 fejjel magasabb es legalabb annyival szelesebb az atlagembernel), es akik kozott nehez lenne olyat talalni akinek legalabb a hata nincs jol teletetovalva „God forgive me” es hasonlo aranykopesekkel...

Mi meg, a sportorvosi reszleg, torulkozokkel es jegesvizespoharakkal ugralunk kozottuk 3 oran keresztul, lathatatlanul lesve kivansagukat, mikozben az oldalvonalnal szobrozo 3 meter magas emberfal mogott neha egy-egy pillanatot en is elkapok a meccs torteneseibol (a nagy kivetito is segit valamicsket), ami edeskeves annak megertesehez, miert is tud a nagyboldognep annyira belelkesedni egy olyan sportag kapcsan amit egy ceg felepiteserol modellezett kifejlesztoje (hmmm, talan megis itt van a kutya elasva)... Egy szo mint szaz, az SMU tojasfoci elso hazai meccsebol nagyjabol annyira emlekszem, hogy 52-6 lett a vegeredmeny, hogy az ellenfel Josh Fields nevu jatekosa rekordot dontott az egy ember altal egy felidoben elert touchdown-ok kategoriajaban (vagy valami ilyesmi...), no meg hogy milyen gyorsan elmegy a 3 ora ha az ember folyamatosan a csapat egeszsegi allapotaert aggodva figyeli az arckifejezeseket. De legalabb kerestem 10 dollart, ez a meccspremium vagy mi.