Háborúskodó nemzet az amerikai, vonja le a következtetést a BBC Why We Fight címet viselő dokumentumfilmje, bár alapvetően nem annyira a nemzetről mintsem az amerikai hadiiparról szól. Pontosabban a hadi-ipari összefonódásról - az a bizonyos "military-industrial complex" - amelynek veszélyeitől a jó öreg Eisenhower elnök majd' 50 évvel ezelőtti búcsúbeszédében profetikus meglátással óvta nemzetét. Joggal. Tulajdonképpen egész jó film, bár nem sok újat mutat a magunkfajta történészdoktorandusznak de talán néhány all-American poszterfiú agyában koppanhat valami ha eddig kedvenc népi elnöke szavait minden kritikai érzék nélkül itta és ennek következtében évek óta azon filózott miért utálja a világ az ő szabadságát... Ha megnézné a filmet, persze. Ugyanis művészmozikban játsszák, ahova fent említett közeg csak szökőévente teszi be a lábát, akkor is csak azért, mert berángatja őket a barátnőjük valami brit melodrámára. Esetleg mert aznap féláron van a popcorn és sört is lehet kapni. Bár azt a hokimeccsen is lehet.
Mindenesetre van benne sok lopakodóbombázó meg Pentagon meg iraki hullaház meg vérző arab gyerek, ahogy kell, in-your-face, tessék nézzetek szépen oszladó hullát hátha nem tompult még le teljesen az agyatok a Counter Strike-tól. Hátha. Vietnám idején még működött a vizuális botránkoztatás, a napalmtól égő gyerek látványa a kényelmes kispolgári nappaliban egységesen a háború ellen fordította a tévére épphogy rákapott közvéleményt, mára ebből annyi maradt, hogy Janet Jackson fél másodpercre kivillanó bal melle 8 napon túl gyógyuló idegsokkot vált ki benne miközben dudorászva végigüli a felnégyelte-megfojtotta-kivégezte kezdetű napi bulvárhíreket.
A címet amúgy egy a neves Frank Capra által rendezett második világháborús propagandafilmsorozattól kölcsönözték az alkotók, mintegy ezzel is jelezvén azon meglátásukat, hogy míg annak idején még mindenki egyetlen és jól megfogalmazott (valamint mindenki számára egyértelmű) célért harcolt, mára ez szétforgácsolódott milliónyi egyéni érdekké és a jó amerikai állampolgár sokszor már maga sem tudja egyöntetűen megválaszolni a kérdést. Kendőzetlen propagandafilm, azaz inkább ellenpropagandafilm, ami szerencsére levetkőzte a Michael Moore-féle ordenáré manipulációs taktikák nagy részét és helyette a "végre egyszer tanuljunk a történelmünkből" kezdetű leckét sulykolná, bár az "Ike már ötven éve megmondta a frankót és nézzétek mégis itt tartunk hát csoda hogy utál mindenki?" -jellegű refrén enyhén szájbarágós. Esetleg tegyük be utána a Team America bábfilmet levezetésnek és énekeljük együtt, hogy "America, f@#ck yeah!"