Jut eszembe, valaki igazán írhatna egy tanulmányt a vastapsról nemzetközi vonatkozásban. Mert itt nincs. De frankón, ül az ember az operában vagy a színházban, vége a darabnak, mindenki tapsol összevissza amíg bírja azt' jóvan.
Ha meg netán annyira odavan egyszeri olajmilliárdosunk az (amúgy általa is névszponzorált) előadásért, hogy csak na, akkor egyszercsak felpattan a székből és állva tapsol. Sztending ovéjsön, ugye, ahogy már az Oscar-díjátadások fergeteges magyar szinkronkommentárjaiból ismerős lehet a téma...
Ezzel csak az a gond, hogy egyrészt szinte minden előadás után felugrálnak és így valamilyen szinten értelmét veszti a dolog, másrészt ha előttem felpattan mindenki muszáj nekem is mert különben semmit nem látok a meghajlásokból... meg különben is, mi a bölénytúrónak tornásztatják mán itten egy hangversenyen is az egyszeri bölcsészt kéremszépen? PPffff. Ide azzal a vastapssal de azonnal!