A.: "F@#! I wanna f@#!in punch somebody!"
G.: "That is a very good point. I am suicidal."

Mert vesztettünk, bakker. A Dallas Cowboysnak ennyi volt a rájátszás.... És pont a Giants ellen? Akiket már annyiszor szarrávertünk??? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Mint minden rendes drukker, ilyenkor az ember
1) kocsisnyelvre vált. max hangerővel, persze.
2) totál összezuhan.
3) gyorsan legurít pár üveggel.
4) a fentiek mindegyike.

(Ahhh, a szurkolói hév. Valamikor úgy másfél éve azon kaptam magam, hogy rádión hallgatom a Cowboys-meccset (nem volt tévém), mint annak idején a Petőfi NB1-es körkapcsolását. És kiabálok. Na valahol ott jöhettem rá, hogy elkapott a tojásfociláz. És nemcsak "A" csapat a lényeg, hanem az egész sport, az összes meccs, a profik, a főiskolások, a gimisek, a megyekettő, tökmindegy. Így van ez a "rendes" focival és így van a tojásalakúval is... nincs menekvés. Persze pár év Texas után ember legyen a talpán aki nem néz meg legalább 1-2 meccset hetente, bár nálam ez heti 3-4 körül van amíg tart a szezon. -- khm, amúgy látta valaki a főiskolai döntőt? Mekkora volt!)

Mikor a keddi kosármeccsünkön azt ecseteltem, hogy vasárnap szerintem a sok felesleges szabálytalanság, a fal (ööö offensive line, mi is az?) gyenge játéka, az elkapók lyukas keze és hasonló fontos részletek miatt vesztettÜNK, prof. BJ egyből megjegyezte, hogy na milyen amerikanizálódás van itten kérem, már többes szám első személyben beszélek a csapatról, mondtam még szép, ha már texasi vónék ugyebár. viccelődünk, viccelődünk.
azért jövőre MI NYERÜNK! Ugye, T.O.? :)
(és miért van most olyan déjá vu érzésem? hmmmm)

--
(p.s.)
Greggo barátom később még költőibbre vette a formát: "My pain is constant and sharp and I do not hope for a better world for anyone. In fact, i want my pain to be inflicted on others."
Erre csak egy módon lehetett válaszolni: "Exactly. Where's my f@#!in whisky? Need a good barfight. Dammit."