Akasztják a hóhért, avagy hogyan lesz a focistából bíró

Hát ezt is megértem... Síppal a kezemben rohangálok a pályán, nem adom meg a gólt, hülyebíróznak. Közvetett szabadrúgás, szöglet, sárgalap, bedobás. Sípba fúj, kar felemel, mutat. Huh, nem is olyan könnyű ez gyakorlatban, hiába üvölti végig az ember a vébét, hogy nem láttad te állat?, hiába volt a grund királya, itt egyszerre kell helyezkedni, futni, látni, ítélni, fújni, mutatni, ráadásul mindezt a másodperc törtrésze alatt. Pedig néha még az se jut hirtelen eszembe melyik csapat merre játszik. (Miért is csinálom ezt tulajdonképpen?!? Hja, persze, a zsebpénz... a lyukas zsebű doktorandusznak manna az a pár dollár ami a Hummer/Corvette/Mustang/stb-tulaj olajmilliárdoscsemetéknek vezetett meccsekért jár.)
Kavarog is a fejem rendesen, de nincs idő siránkozni, ez már a harmadik meccs. A viszonylag békés koedukált találkozók után most jól megkaptam két csapatnyi aggresszív fraternity-s srácot, a szabályokkal meg csak a negyede van tisztában... Azért kezdek belejönni, már a sípot is sikerül úgy megfújni, hogy nem csak félméteres körzetben lehet hallani (Blow your whistle with authority, mondta Jack a kiképzésen, mi meg nem is gondoltuk milyen nehéz is ezt megvalósítani). Lassan az ítéletek is veszítenek ad hoc jellegükből. És megkapom az első pár hülyebíró-jellegű beszólást is, persze csak finoman: hé ref ezt rosszul láttad. Erre természetesen csak egy válasz lehet: szemöldök összevon, arc megkeményít, ebet köt karóhoz. Esetleg nyomatékosít egy határozott "én így láttam"-mal. Juhé, lesz még belőlem futballbíró! ...Csak ne verjenek meg nagyon.