Hurráááááá nyaralunk... azaz végre itthon, a kelenföldi pampákon, legalábbis a nyári vakáció idejére. Dolgozathegyek leadva, bútorok a raktárban (amúgy eszméletlen mennyi használhatatlan kacatot gyűjt össze az ember egy év alatt, napokig pakolásztuk dobozokba az életemet, a kb nyolc zsáknyi szemetet meg több fordulóval dobáltam a kiköltöző lakók hasonló zsákjaiból álló szemétgyűjtő halom tetejére). Ha nem lennének drága barátnéim akik helyettem zárták be a lakást, adták le a kulcsokat és vitték az utolsó adag dobozt a raktárba, simán lekéstem volna a gépem... az a kép lebegett előttem amit a Trinityről való kiköltözéskor nyújthattam, mikor egy vonatot sikerült lekésnem és egy nagy halom szétdobált ruha és kacat kellős közepén ültem totál elkeseredve. persze akkor még belefért, hogy másnap induljak csak el, egy hazarepüléssel viszont ez nem teljesen igy működik, a lényeg persze hogy valahogy sikerült, és most itthon játszhatom a kergebirkát augusztusig. ezen útikalauz jellegénél fogva velem együtt szintén vakációra vonul, de augusztustól újra rendületlenül jelentkezik, sőt talán még ki is bővül egy személyesebb kalandnaplóval...