Los Angeles
Átszellemülten bámulom, ahogy az alacsonyan szálló fellegek körbefonják a belváros királynője, a Library Tower koronáját, aztán már repit is az utolsó 439-es az LAX-re, én meg halkan vinnyogva veszem tudomásul, hogy már megint lejárt a látogatási idő. Nem tehetek róla, imádom ezt a várost.
Miután napijegyemet egy a belváros meletti hipermodern börtönerődből frissen szabadult fazon kezébe nyomom, hogy át tudjon szállni hazamenet, már csak ketten vagyunk a fedélzeten, a buszvezető meg én. A reptéri expressz barátságos raszta pilótája tehát mesél: például arról, hogy itt nőtt fel és hiába lakott már Minneapolistól Miamiig mindenfelé, mégis visszahúzta a szive. Meg arról, hogy ha a itt buszvezetők sztrájkolnak akkor aztán minden megáll. Meg arról, hogy mikor a reptéren dolgozott, az 1:45-ös Delta járat még 1:30-kor indult, és Dallasból Atlantába ment tovább. És még arról is, hogy a helyi közlekedési vállalat egy halom zártpáyás városi vasutat vett tervbe, melyhez természetesen kikérte a hiresneves dallasi közlekedési vállalat képviselőinek szakvéleményét is. Bezonyám.
--
Sokak számára meglepő módon amúgy Los Angeles egész működőképes tömegközlekedési rendszerrel rendelkezik. Mivel ezzel nagyjából 5 éve tisztában vagyok, kevésbé leleményes autós barátaim tátott szájjal lesik, milyen sebességgel tudok kereszbe-kasul cikázni az országnyi méretben szétterülő városon. Hát igen, sóhajt az ember lánya, hogy is tévedhetne el aki BKV-n edződött? Ha netán mégis összezavarodnánk, mindig ott az ingyenes telefonszám (1-800-COMMUTE :)) vagy a weboldal ahol csak bemondom/bepötyögöm hol vagyok és hova megyek és máris megdobnak egy teljes útitervvel. Ezek után igazán jár a különbejáratú buszsofőr is.