Háborúskodó nemzet az amerikai, vonja le a következtetést a BBC Why We Fight címet viselő dokumentumfilmje, bár alapvetően nem annyira a nemzetről mintsem az amerikai hadiiparról szól. Pontosabban a hadi-ipari összefonódásról - az a bizonyos "military-industrial complex" - amelynek veszélyeitől a jó öreg Eisenhower elnök majd' 50 évvel ezelőtti búcsúbeszédében profetikus meglátással óvta nemzetét. Joggal. Tulajdonképpen egész jó film, bár nem sok újat mutat a magunkfajta történészdoktorandusznak de talán néhány all-American poszterfiú agyában koppanhat valami ha eddig kedvenc népi elnöke szavait minden kritikai érzék nélkül itta és ennek következtében évek óta azon filózott miért utálja a világ az ő szabadságát... Ha megnézné a filmet, persze. Ugyanis művészmozikban játsszák, ahova fent említett közeg csak szökőévente teszi be a lábát, akkor is csak azért, mert berángatja őket a barátnőjük valami brit melodrámára. Esetleg mert aznap féláron van a popcorn és sört is lehet kapni. Bár azt a hokimeccsen is lehet.
Mindenesetre van benne sok lopakodóbombázó meg Pentagon meg iraki hullaház meg vérző arab gyerek, ahogy kell, in-your-face, tessék nézzetek szépen oszladó hullát hátha nem tompult még le teljesen az agyatok a Counter Strike-tól. Hátha. Vietnám idején még működött a vizuális botránkoztatás, a napalmtól égő gyerek látványa a kényelmes kispolgári nappaliban egységesen a háború ellen fordította a tévére épphogy rákapott közvéleményt, mára ebből annyi maradt, hogy Janet Jackson fél másodpercre kivillanó bal melle 8 napon túl gyógyuló idegsokkot vált ki benne miközben dudorászva végigüli a felnégyelte-megfojtotta-kivégezte kezdetű napi bulvárhíreket.
A címet amúgy egy a neves Frank Capra által rendezett második világháborús propagandafilmsorozattól kölcsönözték az alkotók, mintegy ezzel is jelezvén azon meglátásukat, hogy míg annak idején még mindenki egyetlen és jól megfogalmazott (valamint mindenki számára egyértelmű) célért harcolt, mára ez szétforgácsolódott milliónyi egyéni érdekké és a jó amerikai állampolgár sokszor már maga sem tudja egyöntetűen megválaszolni a kérdést. Kendőzetlen propagandafilm, azaz inkább ellenpropagandafilm, ami szerencsére levetkőzte a Michael Moore-féle ordenáré manipulációs taktikák nagy részét és helyette a "végre egyszer tanuljunk a történelmünkből" kezdetű leckét sulykolná, bár az "Ike már ötven éve megmondta a frankót és nézzétek mégis itt tartunk hát csoda hogy utál mindenki?" -jellegű refrén enyhén szájbarágós. Esetleg tegyük be utána a Team America bábfilmet levezetésnek és énekeljük együtt, hogy "America, f@#ck yeah!"

Érdekes zsugi....
A "miből diplomázzak?"-gyorsteszt szerint pályát tévesztettem. Aszondja legyek ügyvéd. (Mintha nem az egész ország annak készülne. De azért kedves tőle.) Persze miután kb az összes kérdésre a "másokon segíteni" jellegű választ jelöltem be, a szociális munkás talán kézenfekvőbb megoldás lenne, na de mindegy... Buta teszt. Hmmm, asszem mégis maradok a csóró történelem-biznisznél, bocsika.

You Should Get a JD (Juris Doctor)

You're logical, driven, and ruthless. You'd make a mighty fine lawyer.

What Advanced Degree Should You Get?

Autósviccek á la Dallas

"It is possible to be driving WEST in the NORTH-bound lane of EAST NORTHWEST Highway... Don't let this confuse you."

Néha még itt is lehet humorosat olvasni. Kár, hogy jórészt csak a helyi szemlélődő tud értően felvakkantani eme gyöngyszemek olvastán. Mondják, az a vicc amit félórát kell magyarázni nem is olyan jó. De legalább informatív. Hát nosza essünk neki...

Előljáróban: kis dallaszi út-enciklopédia (zsebkönyv-verzió):

• Dallas North Tollway - Képzeljük el a ferihegyi gyorsforgalmit 4-4 sávval és időnként egy fizetőkapuval, a városközpontig...
• Beltline - Ó, ha a Nagykörút lenne az M0-ás... Vagy fordítva.
• Central Expressway (alias 75-ös) - Kb. mint az M3 bevezető szakasza, persze csak ha a Belvárosig tartana és ott egy laza balkanyarral egyszercsak M7 lenne belőle.
• LBJ (alias 635) - Pont olyan mintha Káposztás és Soroksár között egy 10-sávos tökig bedugult autópálya vezetne.
• Northwest Highway - nagyjából mint a Szentendrei út, valamivel több sávval.

Majd a kiejtés: állítólag attól függően, hogy az LBJ autópályától északra vagy délre laksz (gy.k. a gazdag egyenkertváros-halmaz vs. az eklektikusabb belső kerületek és a slepp), a név "Del-lasz" illetve "Daa-lösz". Pedig szerintem DzsokiJúing nem is úgy mondta. Ja az magyarul volt.

És akkor végre jöjjön néhány a lefordíthatóbb helyi autóshumorkodások közül...
-Ha a térképed pár hetes, akár ki is dobhatod. Elavult.
-Felejtsd el a közlekedési szabályokat. Itt a "kapaszkodj és imádkozz" az egyetlen szabály.
-Dallasban nincs autós üldözés. Itt mindenki úgy vezet, mintha üldöznék.
-Bárhova akarsz menni, mindig a körgyűrűbe (Beltline) botlasz. Se eleje, se vége. De tényleg.
-A reggeli csúcsforgalom 6-10-ig, a délutáni 3-7-ig tart. A pénteki csúcsforgalom csütörtök reggel kezdődik. (hmmm, csak nem ismerős, kedves Budapest???)
-Ha arra vetemedsz, hogy sárgánál fékezel, valaki hátulról lezúz, anyázik, esetleg nyomatékosításul beléd lő párat.
-Ha elsőként várod a zöldet, számolj ötig mielőtt elindulsz, különben beleütközöl azokba, akik keresztben áthajtanak a piroson.
-Az útépítés a 75-ösön mindennapos szórakoztatásunk alappillére. Annyira kedveljük, hogy az építkezést kiterjesztettük az LBJ-re is, a kettő közötti ötszintes csomópontról ("High Five") nem is beszélve.
-Minden furcsa jelenség megmagyarázható a következő mondattal: ja, már Fort Worthben vagyunk.
-Ha egy autón villog az irányjelző, az csak gyártási hiba lehet.
-Az autóduda fő funkciója a dühszintjelző. Ne feledd, Texasban legális a fegyverviselés.
-Minden Mercedest vezető kék hajú idős hölgynek elsőbbsége van. Punktum. Ismétlem, Texasban legális a fegyverviselés.
-A gyorsforgalmi út (North Dallas Tollway) a NASCAR-verseny helyi verziója. Minimum sebesség 130, ennél lassabban csak beszariak mennek.

A tanulság a következő: ne szórakozz a texasi autósokkal. És ne feledd, hogy Texasban még mindig legális a fegyverviselés.

Határvidék. Tommy Lee Jones. Fagyálló.

-Hé, hé te!
-A nevem Pete.
-Hát Pete, a hangyák zabálják a haverodat.

Mintha végre egy Cormac McCarthy-regény kelt volna életre a vásznon (a valóban McCarthy-regényből butított Vad lovakat most hagyjuk), a Three Burials of Melquiades Estrada (gy.k. Melquiades Estrada három temetése) csípőből hozza a határvidék-feelinget. Mexikói határugrók és a Rio Grande, csehovosan befásult pincérnő-prosti és idegbeteg trottyos seriff, border patrol és butaszőke plázacicafeleség, prérifarkas és spanyolajk. Öreg cowboy visszakézből flashbackel, héthatáron át hazacipel fagyállóval konzervált de oszladozó mexikói pásztorhavert, valamint móresre tanít... Ergo túlbuzgó rasszista-macsó-kőbunkó határőr pikareszk jellemfejlődése gyilkolástól megváltásig. Tessék megnézni. Nagyon kemény.