Büfilány, eregetek-Elek, Mr önbizalomhiány és a többiek
Kártyás fordulattal élve, érdekes zsugi...

Mármint egy szombat esténk. Először is voltak Kristen szomszédai, a bankárok: "jajdesokatittam" Ryan a természetes gáz rendszeres használatát gyakorolta lakástkiürítő intenzitással, emellett mindenkit pogánynak nevezett, majd a "dutch oven" kifejezés magyar megfelelőjét kereste... ki kellett ábránditanom (bár ha valaki tud hasonlóan tömör kifejezést az "ágyban pukizás után partner fejére húzott takaró"-ra, jelezze bátran)... James, akivel Kristen "járogat" csak később ért el hasonló illumináltság-fokot de akkor aztán teljes gőzzel a büfögés promózását választotta, majd a feborított sótartó miatt méltatlankodó babonásokat kétségbeesés szélére taszítva egy csipet só helyett az egész tartót bal válla felett a kocsma hátsó zugai felé hajította.

Aztán volt ugye a 16-éves... igazi all-american girl, amíg el nem ereszt egy kocsmatöltelékeket megszégyenítő büffentést szende mosollyal, majd elmeséli a nagy sztorit miszerint szülőanyja Cancúnban hogyan táncolt mattrészegen egy 15éves sráccal akinek szülei kénytelenek voltak a szobájába kísérni a hölgyet mert amúgy nem talált volna oda... ha eddig azon filóztunk vajon milyen indíttatásból engedik egy szende 16-éves liliomnak, hogy éjszaka egymagában 26-éves férfiakkal sörözzön, ezek után csak megértően bólogattunk... nevermind.

Heidi, a nagyszájú unokatestvér akit pasijának (aki mellesleg horgászni ment) odaadó bátyja fuvaroz végig a fél város összes kocsmáján. A báty, azaz Mr. önbizalomhiány, akivel nem lehetett beszélgetni mert minden második mondata a következő listát meríti ki: "biztos untatlak inkább nem mondom", "ti olyan okosak vagytok nem merek semmit mondani" vagy "jó lenne megint találkozni de nem tudom a magadfajta emberek mit gondolnak a magamfajta emberekről", sőt, egy-egy óvatlan arcvakarásra hisztérikusan reagálva, "ez valami jel?" egy szó mint száz, kissé fárasztó minden percben azt bizonygatni, hogy valószínűleg sokkal többet tud mint mi, meg hasonlók. pedig még a telefonszámát is megadta. Szegény.

Aztán jött sok ismeretlen arc, kertvárosi gimnazista menők, köztük "magas lány" aki a következő beszélgetés lefolyását váltotta ki minden bemutatkozáskor: --De magas vagy, lehetnél modell. --ÖÖÖ, modell vagyok...

Amint ezen rövidke beszámolóból kitűnik, jókat mulattunk Kristennel, mint mindig. Ráadásul még Tysonnal is megismerkedhettünk... no nem Iron Mike-ról van szó, ugyanis a keresztneve Tyson... rendes srácnak tűnik, kék szem, borotvált frizura, cowboykalap... tehát igazi texasi fiú. Farmot akar, azaz inkább Ranch-et, talán mert az férfiasabb, lehet ugye lovagolni és marhát terelni, míg a farmon csak vetnek és aratnak. Persze az elmaradhatatlan kellék a jó öreg Pickup truck... tuti járgány, bár városi alkalmazásai a költözéskori előnyei ellenére nélkülözi a racionalitás árnyékát. De persze a ranch az más, az az igazi vadnyugat.

Marvin the Paranoid Android

"You think you've got problems, what are you supposed to do if you're a manically depressed robot? No, don't bother to answer that, I'm fifty thousand times more intelligent than you and even I don't know the answer. It gives me a headache just trying to think down to your level."

Lebeg rendületlenül az ember feje felett bizonyos Damoklész éles pengéjű vágóeszköze a homlokát folyamatosan ráncoló szigorú tanári kar személyében -- a pszichológiai terror mint tudjuk sokkal fogvacogtatóbb a sarokba-kukoricára tipusú befenyítésnél. brrrrrrrrr...
(az egyszeri doktorandusz meg majdhogynem lelki közösséget érez Douglas Adams pánikbeteg robotjával. Here I am, brain the size of a planet....)

"Ladies and Gentlemen, riding on the outside of the subway car is dangerous; always ride on the inside of the car."

Nagyban leegyszerusiti a kozlekedest a metrovonalak szinkodolasa, bar egy adott szin tulajdonkeppen mindig csak egy altalanos iranyt jelol, azon belul 4-5-fele jarat is megy kulonbozo vegcelok fele, kulonbozo megallosuruseggel mert ugye van "expressz" es "helyi" jarat is (az egesz kb olyan mint BKV-viszonylatban a piros hetes, a fekete hetes, a 7A es a 173-as...). A Lexingtonon eszak-deli viszonylatban szaguldo zold vonalon (4,5,6) hiperuj szerelvenyek kozlekednek, ami abbol latszik, hogy felpercenkent ad tanacsot az automata hangosbemondo -- peldaul arrol, hogy a szerelvenyen kivul utazni igen veszelyes...

---
Talan mondanom sem kell, nem birtam koran felkelni, igy inkabb kihagytam a new jersey HEV-en valo zotykolodest. Helyette ettem pogacsat a yorkville-i magyar boltban (erdekes, a magyar szo hirtelen olyan termeszetesnek tunt, hogy a buszmegalloban 5 percig hallgattam ket bacsi magyarul folyo tarsalgasat mielott eszembe jutott, hogy meg kellene lepodnom), aztan logtam par orat a New York Public Library csodas 42. utcai epuleteben...

New York, New York...

Ulok az Upper East Side-on Eric baratom orvosiegyetemi kolesz-szobajaban es megint nincs ekezet a gepen a bloggolashoz, pedig mar kezdtem megszokni, de hat ugye a jo oreg Kellner-adta Gateway a mukodeskeptelen CD-meghajtojaval es az ekezetekkel egyutt a dallaszi asztalomon pihen. No de sebaj.

Jo volt a Trinityn megint. A magyar kulonitmeny teljes letszamban surgolodott a midtermek es a tavaszi szuneti elokeszuletek kozepette. Keresztbe-kasul jartam a kampuszt, kotelezo jelleggel raugrottam a Long Walk kozepen az irottkore (babona szerint aki ralep nem fog diplomazni a Trinity-n, persze mar annakidejen is boszen ugraltam rajta, en pimasz exchange student -- termeszetesen az SMU-n is van am egy hasonlo jellegu ko, nincs suli babona nelkul...) es lefenykepeztem szazotvenedszerre is a csodas Chapel-t, es csinaltam jegespakolasokat a gyurokkal). Tokjo volt mindig ismeros arcokba botlani, meg regi haverok ajtajan bekopogni es varni a meglepodes kulonbozo arc- es hangkifejezodeseit, peldaul draga szivem Gerald a nagydarab haiti srac visongott oromeben, Nikyda akivel egyutt pomponlanykodtunk kabe nyolcvanszor olelt meg. A softballos edzok Luz es Laura egymast tulkiabalva emlegettek az esetet mikor Floridaban a tavaszi edzotaborban veletlenul ottfelejtettek egy sportbolt elott... mint kiderult, 3 eve ezen a sztorin viccelodnek, hogy mennyire lazan vettem a dolgot, csak ultem a jardan nyugodtan (gondoltam csak eszreveszik egyszer hogy volt veluk egy gyuro is...) -- en meg azt hittem nem is fognak ram emlekezni. Coach Bill Decker a baseballedzo aszondta, a napszemuveg miatt alig ismert meg (tipikus pasi-figyelem, a hosszubarnabol rovidszokere valtozott haj nem esett le, es a napszemuveg csak a fejem tetejen volt, de legalabb beugrottam neki, azok utan, hogy meg csapatkepet is csinaltunk egyutt), erre csak annyit mondtam, hogy ot meg napszemuveg nelkul nehez megismerni, szoval jol elbeszelgettunk. aztan menni kellett a csajokkal vacsorazni ugyhogy sajna nem tudtam odakoszonni a regi baseballosaimnak, bruhhuhhuuuuu (pedig a mara csapatkapitannya lett Tony-t emlekeztettem volna az incidensre mikor elsoeveskent vagy tiz percig visitva logott a hidegvizes kad felett es csak akkor eresztette bele pilletestenek also vegtagjat az orvosi rendelvenyre minuszos folyadekba mikor megfenyegettuk, hogy szolunk a baratnejanak), de azert Carlos Resto tesojaval, akit talaloan Angel-nek hivnak (irto aranyos srac), sikerult par szot valtanom. Es Jen, a sosem erzelgos kemenycsaj el van jegyezve bizonyam hatalmas gyemantos gyuruvel, es az illeto nem mas mint Jared Bayliss, aki akkoriban vegzos baseballos volt aztan visszatert segededzonek es egyutt laktak es valahogy igy alakultak a dolgok es tokjoooooo augusztusban lesz a nagy esemeny es Carrie szerint kicsit Jen is lanyosabbra vette a format. Es meg Rob Corvo-val is osszefutottam tokveletlenul az utcan, meg James Porter is ramszant a szakdolgozatiras kozben 5 percet regi koleszom elott fagyoskodva. Szoval mindenki nagyon orult mindenkinek, ez a lenyeg. Jeanny, akinek szobajat bitoroltam egy napig, aszongya hihetetlen, hogy csak 1 evet voltam itt es tobb embert ismertem mint o 4 ev alatt es mindenki hogy orul mikor lat. hat igen, hianyoztak ok is nekem, draga barataim mindenki. Tuti, hogy az AOL Instant Messenger uzenoprogramom cimlistaja egy halom nevvel bovul... huhhhh, es ezt nem is ide kellene irnom, vegulis ez egy utikalauz es nem banana erzelgos reunion-sztorijai, no de sebaj, egyszer csak kibirjatok ti stopposok, neha orulhetek en is. es ugyebar a jelszo tovabbra is Don't Panic!!!

--Es akkor Nyujork.... Ma egesz nap csak mentem abszolut random jelleggel a central parkon at (ahol a szokokutban nem volt viz, de azert vegigneztem ahogy 4 vezna egyetemista srac filmet forgat egy nagy fekete tarcsazos telefon es egy mubajusz segitsegevel, aztan meg beszelgettem egy deszkas sraccal meg ettem porkoltmogyorot), aztan osszevissza midtownban, aztan ettunk magyarkajat Eric haverommal a Mokkaban.

Na lovom a pizsit mert reggel megyek nyubrunszvikba az amerikaner-hungareszku-faundesont meglatogatando. mar megint nem olvastam semmit pedig hetfon le kell adni egy nagyonsokatirtamolvastam jellegu dolgozatot... es Lyndon Johnson ijeszto Ben-Day-pottyokbol (azaz inkabb csikokbol) allo kepe is itt mereszti szemeit...

Ha péntek, akkor Belgium? ááááááá. Ha csütörtök, akkor Karaoke :)

A Humperdink's söröző csütörtök esti karaoke-törzsközönsége kitörő örömujjongással fogad, az előző 2 alkalommal prezentált dalok úgy látszik megtették hatásukat. Kedves egy társaság, az első alkalommal próbálkozó indiai barátaimat végig buzdítják a Bryan Adams-klasszikus Summer of 69 alatt, így a srácok totál boldogan jönnek le a színpadról és rögtön benyomnak egy pohár (azért persze nem korsó) sört.

Karaoke-DJ Phil nagyon örül, hogy egyik kedvence, a Long Train Runnin' című Doobie Brothers-örökzöld általam végre műsorra kerül. Érdekes, otthon általában meg kell verekedni ezért a dalért, annyira népszerű karaoke-berkekben. Itt nagyon vegyes a kép, country daloktól kezdve a rapen át a thrash metalig mindent lehet hallani. A közönség persze mindent boldogan végigujjong, szóval buli.

A Billy Crystal által vezetett 76. Oscar-gálán megdicsőült Űj-Zéland: A Gyűrűk ura-trilógia befejező része 11 kategóriában vitte el a szobrocskát, beállítva ezzel a Titanic és a Ben Hur rekordját. Charlize Theron a narancssárga bőr híve, Liv Tyler az erős északi szélben bízott, Michael Douglas a felemás nyakkendőre esküszik, Renée Zellwegert viszont masniba kötötték... Kis gonoszkodás és nagyobb Oscar-pillanatok az álmatag AnnaBanana szürkeállományából...

A színészi kategóriák nagy versenyt hoztak, erőteljes alakítások (mind vadiúj csillagok, mind az akadémia által eddig majdhogynem figyelmen kívül hagyott nagymúltú tálentumok) sorakoztak fel a boríték kibontására várva, hogy aztán a meglepetés-meghatódottság-boldogság érzelemtengerében úszó nyertes "anyu szeretlek, apu szeretlek, tesó szeretlek, mindenkit szeretek" jellegű, vagy inkább a "köszönöm az ügyvédemnek és a manikűrösömnek" felé tendáló köszönőbeszéddel vonuljon be az Oscar-történelembe.

A külföldi film (azaz pontosabban "idegen nyelvű film") kategóriában diadalmaskodó kanadai (Kanada??? Az külföld? - kérdezzük gonoszkodás végett a magát nemzetközi diáknak valló kanadai sráctól...) Barbarian Invasions alkotói abbéli örömüknek adtak hangot, hogy a Gyűrűk ura ebben a kategóriában nem indulhatott... Ugyanígy örülhettek a Master and Commander hangvágói, amely kategóriában szintén nem kellett a gyűrűk ellen küzdeni. Ahány kategóriában jelölték ugyanis a trilógia befejező részét, annyi kategóriában mondhattak köszönőbeszédet az alkotók. Egyszóval Peter Jackson és csapata tarolt.

Nemzeti büszkeségtől dagadtak a keblek. A Gyűrűk ura-győzelmek és ezáltal az Új-Zélandot dicsőítő köszönethegyek sokasodása láttán Billy Crystal azon humorkodott, hogy mivel már Új-Zéland minden egyes lakosának köszönetet mondtak, ő inkább Long Island lakosainak üzen. Charlize Theron erre Dél-Afrikának integetett, ahová mint mondta, "jövő héten hazaviszem a szobrot!"

Ha Charlize Theron, akkor narancssárga... a Monster című filmben leginkább John Voight-ra emlékeztető szörnyeteg-arculatú sorozatgyilkos-prostituáltat alakító, és ezért a legjobb színésznőnek járó Oscarral jutalmazott dél-afrikai szépség enyhén túlszoláriumozott bőrének narancssárga árnyalatát kihangsúlyozó ruhában is könnyekig meghatódva köszönt meg mindent a sokat feláldozó édesanyának aki áthozta leányát Hollywoodba. Persze a magamfajta hipergonoszkodó nézőben felvetődik a kérdés, vajon mennyire valódi az érzelem mikor két "jaj nem fogok sírni" felkiáltás között a meghatódott delikvens azért az ügyvédnek sem felejt el kiszólni. Mégiscsak színésznő ugyebár. De azért szeretjük. És mint mondja, az ügyvédje jó barát. Jó neki.

Liv Tyler elegáns fekete ruhájához féoldalasra beállított frizurát álmodott a stylist, bár amerikai barátaim szerint az is lehet, hogy a színésznőt egyszerűen elkapta a gonosz északi szél. A legjobb női mellékszereplő címet elnyerő Renée Zellweger fehér ruhakölteményét pedig hátul egy hatalmas aszimmetrikus masni fogta össze, talán összekeverték otthon a maradék karácsonyi csomagolópapírt a báli ruhával. Ha már divatnál tartunk, az est nyerő színésznői a narancssárga színt nem saját bőreként választó sorozathős Jennifer Garner, a fehérben elegáns és mégis vagány Sandra Bullock és Angelina Jolie, valamint az egyaránt pirosban pompázó tavalyi nyertes Catherine Zeta-Jones (aki igazán megigazíthatta volna Michael Douglas felemás csokornyakkendőjét) és a House of Sand and Fog című mesterműben Ben Kingsley oldalán feltűnt Shohreh Aghdashloo.

A tavaly a Zongoristáért jutalmazott Adrian Brody a legjobb színésznői díj átadása előtt a közönség legnagyobb mulatságára előkapta a friss lehelletet biztosító szájspray-t. Mégiscsak a legjobb színésznőtől kaphat majd csókot... Charlize Theron vette is a lapot, legnagyobb meghatódottsága ellenére (vagy éppen meghatódottságában) hatalmas csókkal jutalmazta Brody humorát.

Minden ellenkező híresztelés ellenére megjelent a negyedszerre jelölt Sean Penn, és ezúttal nem ment haza üres kézzel: a Dead Man Walking, a Sweet and Lowdown és az I am Sam filmekért korábban már jelölt Penn a Clint Eastwood által rendezett Mystic River főszerepéért végre megkapta az áhított elismerést, azaz a legjobb színészi alakításért járó Oscart. És nem kis nevek ellenében jutott neki a köszönőbeszéd lehetősége: a Gandhi óta világszerte ismert, mindig csodálatos Ben Kingsley, a tehetségét ezúttal komikus kalózfiguraként bizonyított Johnny Depp, a komoly szerepben nagyot alakító Bill Murray, és a sokoldalú, kifejező arcú Jude Law állt még a jelöltek listáján -- talán a legerősebb kategória vot ez idén.

Nem kevésbé volt nagy a verseny a mellékszereplői díjak körül. Végül Renée Zellweger és Tim Robins örülhetett. A Cold Mountain-ben Jude Law és Nicole Kidman mellett nagyot alakító Zellweger érzelmekkel teli beszédben rótta le szakmai tiszteletét mentorai és szereplőtársai előtt, majd természetesen családját és kedvesét méltatta.

A feleségével (Susan Sarandon!) és két fiukkal érkezett családapa Tim Robbins komoly és összeszedett köszönőbeszédében kiemelte, hogy a Mystic River című filmben gyermekkori zaklatás áldozatát játssza, és ennek kapcsán üzeni mindenkinek aki ilyen traumát élt át, hogy ez nem szégyen, nem stigma, le lehet győzni az emléket és nem szabad magukat okolni érte. Talán az est egyetlen általánosan szívhezszóló üzenete volt ez a rendezőként és színészként is kiemelkedő Robbinstól, aki azért diszkréten kifejezésre juttatta politikai nézeteit is egy apró békejel-kitűző formájában.

Végezetül meg kell említeni Sofia Coppola nevét. A Lost in Translation alkotója az első Oscar-díjra jelölt amerikai női rendező, és bár a rendezői szobrot végül Peter Jackson vehette át, Francis Ford Coppola leánya mégsem szomorkodhatott, ugyanis az eredeti forgatókönyv-kategóriában az ő nevét tartalmazta a titokzatos boríték. Ezzel John Huston és Anjelica Huston után a két Coppola a második Oscar-díjas apa-lánya páros...