"Soccer"
/Bezony, mivel a "football" ugye errefelé abszolút logikusan a tojásfoci fedőneve, a mi "igazi" futballunknak marad egy eredetileg amúgy mégiscsak Angliából importált becenév, mégpedig a hőskorban a focit a rögbitől megkülönböztető "association football" frázis rövidülése. Hmmm./
Naszóval péntekenként végre egy halom Diego, Esteban és Sergio társaságában rúghatom a bőrt. Elsőre egész pontosan 22-en voltunk. Kábé. És persze nem is csak a helyi spanyolajkúak jelentek meg a pályán, hanem a teljes focimezben parádézó biciklis olasztanártól kezdve a langaléta helyimenő all-American fratboyokon át a Kanji névre hallgató és soha meg nem nyikkanó japán labdazsonglőrig mindenki képviseltette magát. Bár először kicsit idegenkedtek - minden apró ütközés után sűrű bocsánatkéréseket kellett visszavernem - a végére sikeresen beépültem a bandába, főleg miután a kétméterről arcbabikázás klasszikus mozzanatát is láthatólag permanens lelki sérülés nélkül abszolváltam (jól vagy? -- vérzik az orrom? -- nem. -- akkor jól. na most mit álltok, nem játszunk?), bár közben kisebb nosztalgiahullám fogott el... hajh, azok a régi nagy balatonszéplaki összfocizások az ütöttkopott sárga bőrlasztival a SZOT-üdülő kertjében...
Aztán kedden még a helyi pálya ördögeivel is rúgdalunk párat. Két softballedzés közé pont belefér.

Batting cages? WTF?
Na tessék, gyk: a batting cage (ütőketrec?!?) az a ketrecszerű rácsszerkezet amiben egy teniszes adogatógépre hajazó masina (illetve az 1.0 verzióban egy darab humanoid dobójátékos) köpködi rendre a sok baseball-labdát, az ember gyereke meg bőszen ütögethet anélkül, hogy veszélyben lenne a haza... és egyebek. Szóval tökjó.

Először is végy egy nagy adag korosztályos eregetős-büfizős-orrtúrós humort, pár gyerekesen viselkedő hórihorgas óriásbébit, valamint futószalagon legyártott agyatlan beszólásokat, majd oltsd mindezt a nagyboldognép kedvenc sportágába a jól bevált kutyautők-csapattá-kovácsolódnak -és-jól-megmutatják-a-rongyrázóknak forgatókönyvsablon alapján. És láss csodát, ennek ellenére élvezhető, ahogy a szokásos Saturday Night Live-ból átnyergelt komikusok ökörködnek el másfél órát pár kiskölyökkel a baseballpályán. A meglepetés meg az, hogy az ezidáig csakis totálkész fazonokat alakító Rob Schneider a legkomolyabb az egész filmben... Sőt, még jól is néz ki, amolyan all-American jómunkásember-benzinkutassrác stílusban, baseballsapi-duplapóló jelleggel. Hmmm. De a legjobb akkoris a John Lovitz által megformált lökött gigamilliárdos, aki hol Kitt, hol a Batmobil volánja mögött tűnik fel, házát Boba Fett őrzi, és Darth Vader a kaputelefonja. Eszement.
Na a lényeg, hogy mindig lesz közönsége annak amikor a nemzet alap rekreációs sportjában bénázik valaki hatalmasakat. Egyszerűen vicces... Talán ezentúl vidámabb leszek még ha nem is sikerül telibe trafálni a parafagolyóbist a softballpályán. Na jó azt azért mégse. Irány a batting cage...

Dallaszi softball-napló #2, részlet...

4. játéknap
Ez nem ééér! úgy nem lehet koncentrálni, hogy a zöldszemű srác dobálja neked a labdát. Biztos direkt csinálja.

5. játéknap
A Roaming Alcoholics névhez híven az egész csapat masszív macskajajjal küzdve keresi önmagát vasárnap délelőtt az Ice Ice Baby-re is vidáman ugrándozó koránkelők ellen. Agyhalál a köbön. Chrstie két ütés között lefekszik a harmadik bázisra, Josh csak maga mögé tud ütni, Jen inkább el se jött... és ők az ászok, a magamfajta kutyaütőket most hagyjuk... úgyhogy negyven perc szenvedés után egy össznépi "no more Sunday games" csatakiáltással lebotorkálunk a pályáról és bedobunk még pár Bloody Mary-t a klubházban. Gond egy szál se.

És lőn világosság: az Oral-B megalkotta a pulzálós fogkefét... és én még azt hittem soha nem érem meg a napot mikor fogmosás közben egy villamosszék vidám vehemenciájával rezonálnak majd agytekervényeim a beépített elemmel hajtott hightech elektrosokk-kézifogkefe vezényletére. Ah, a kishitűség.

Az HBO megint beletrafált

Ha esetleg a Sopranos (Maffiózók), a Sex and the City (Szex és New York) és a Six Feet Under (miisvoltezotthon???) nem robbant volna elég nagyot, az HBO újabb atomtámadást indított egy olyan témával amit az össznépi network adók még rémálmaikban sem mernének előhúzni. A polgárpukkasztó alaphelyzetű Big Love sorozat ugyanis egy poligámiás üzletember és családja hétköznapjait kíséri figyelemmel... mindezt a szokásos karakterszínész-sztárparádéval (Bill Paxton, Jeanne Tripplehorn, Chloe Sevigny, Harry Dean Stanton, Bruce Dern) és jó adag fekete humorral megspékelve. ahogy kell.
A Bill Paxton által alakított fazon, aki egy Praktiker-jellegű boltlánc tulaja, három feleségével és hét gyerekkel él Salt Lake City egyik kertvárosában. Bár eredetileg a mormon egyház támogatta a poligámiát, 1890 óta a hivatalos egyház tiltja ezt az életmódot és Utah állam törvényei szerint is illegális a többnejűség. Bill tehát nem kürtölheti világgá viselt dolgait és a kíváncsi szomszédok felé a háromgyerekes mintacsalád képét igyekszik mutatni első feleségével karöltve, miközben persze a hátsó kerten átjárva osztozik rajta három turnusban az asszonynép. Az otthoni fáradalmak mellett természetesen Billnek meggyűlik a baja megszokásból cívódó rigolyás szüleivel is, valamint a dzsokijúingosan gonoszkodó apóssal, aki amúgy a közeli poligámiás kommuna vezetője és követői általában csak "a próféta" néven emlegetik... és innen lehet továbbgondolni.
szóval készül a nézettségi csúcs, bár a szomszéd srác szerint ahhoz kicsit túl sok a közeli Bill Paxton pucér hátsójáról. na ja, ez mégiscsak az HBO.