Oké, szóval hazalátogatok, 13 ezer mérfölddel és 7 időzónával arrébb, és mégis tojásfocit nézek. Mert a vasárnap szent, akkor minden rendes texasi NFL-t néz (pénteken középiskolai foci - khm, Friday Night Lights, ugye? - szombat a főiskolai meccsek napja, a vasárnap és a hétfő viszont a profiké). És ha a Cowboys játszik, semmi más nem számít. A világ nem létezik, csak két csapat a pályán...
Közben a többi meccs statisztikáját pásztázom a neten, a Bears lenullázta a Jetset (10-0. nem nil, azt csak a fociban mondják, hanem nothing, esetleg zero, röhögött ki a múltkor a Katonasrác); a Steelers az utolsó percben fordított (ez meg nem "turned the game" hanem "came back", javított ki megint Greggo), és a Seattle... ajjaj, gyorsan egy együttérző sms a Seahawks-drukker szomszédnak a 49ers-től elszenvedett zakó miatt, bár már úgyis a viszkisüveget keresi miközben a tévét dobálja sörösdobozokkal. Aztán morogva beveszi a sólyomzászlót az erkélyről.
Szóval Cowboys vs Colts. Mekkora meccs, igazi edge-of-your-seat, körömrágós gladiátorharc. Három óra feszültség, adok-kapok, aggresszív sakkjátszma, mentális és fizikai háború. Romo vs. Manning, Parcells vs. Dungy... És sikerült! A cowboyok betörték a csikókat, mondja Ricsi vagy Sanya a sportkettőn. Én meg örülök, igazán, mélyen, boldogan, üvöltve, levegőbe bokszolva. Ahogy a Fradinak azon a Grasshoppers-meccsen, ahogy a vizilabdacsapatnak az olimpián... ahogy szurkoló a csapatának. Mert ők már az én csapatom. Dallas. A brilliáns Tony Romo, a primadonna T.O., a higgadt befejező Marion Barber és a többiek... akiket istenítünk vagy földbe taposunk minden egyes meccs után mi, az ezerfejű, akikért gondolkodás nélkül dollárszázakat perkálnánk ki egy-egy pályaszéli meccsjegyre, akik miatt minden őszi vasárnap órákra a tévé elé szegeződünk. És ez így van jól. Don't mess with Texas.

New Braunfels, Texas. Wurstfest. Bezony, kolbászfesztivál. Texasban elég sok a német származású család, és néhány városka kifejezetten büszke (dél)német hagyományaira, úgyhogy ennek jegyében ősszel mindenféle sör- és virslifesztiválra utazhat a jónép. Teljes a bajor élvezet, van sör, kolbász, csülök, sauerkraut, rétes, polkazenekar és bőrnadrág. No meg egy rakat részeg amerikai akik imádják a kacsatáncot és az import giccs-söröskorsókat. Nagyon kemény, ezért megérte lemászni délre a híresneves I-35-ös autópályán. Ja igen, az I-35... észak-dél irányban szeli át az államot (I=Interstate azaz államközi, ezek a pályák az ország ütőerei), Dallas-Fort Worth között kettéválik aztán újra összeforr, tele van behemót hidakkal, mindig valahol útépítenek/bővítenek, és akárhányszor arra jártam mindig belefutottunk egy kiégett kamion vagy egy tömegbaleset okozta dugóba. Tisztára mint otthon, emnullás halálszakasz és társai. De ez már más téma.

Most mondjátok meg miért van az, hogy a countryzenétől* mindig olyan szentimentális lesz az ember??? A helyszín Austin, Waterloo Park, szabadtér. Összebújósan hűvös novemberi este. A naptól cserzett, farmeringes-akusztikusgitáros Pat Green (khm, a fiatalabb texasi countrygeneráció egyik legismertebb képviselője) mordul valami dallamot azzal a csak rá jellemző kaján szarkazmussal a mikrofon irányába. Aztán a kölyökképű Cory Morrow is csatlakozik néhány nóta erejéig, amúgy barátilag (a másik legismertebb stb stb. Ők ketten nagy haverok). És együtt ring a zenével a farmeros-kalapos nép a sörösládák között, az arcok csillognak, mintha egy régenvolt tábortűz fénye világítaná be a terepet, nem pedig a színpadtechnika.... Kábé ekkor kap el hirtelen az érzés, milyen jó lenne ha most csak úgy átölelne egy megtermett cowboy. Hehe. Vagy az a töketlen szerencsétlen aki nem hív fel. Grrrr. Na mindegy. Rohadék countryzene, mindig betalál. Persze talán ezért is hallgatja mindenki, végtére is mazochisták vagyunk mind.
...
*Texas country: a lényeg, hogy végy egy gitárt, egy hegedűt, meg egy-két ritmushangszert, és reszelős hangon, homlokot ráncolva mormogj valamit a mikrofonba az alábbi kulcsszavak szabadon választott kombinációjának felhasználásával: kamion, országút, rodeó, lakókocsi, ló, csizma, sarkantyú, tábortűz, préri, kocsma, sör, whiskey, nő, Texas.